1. |
Az vagy
03:53
|
|||
Az vagy
Mint egy döglött légy a húslevesben
Alsógatyában a körmenetben
Patkánytetem a szilvalekvárban
Nem kerestem, mégis megtaláltam
Mint egy hangos fingás a könyvtárban
Okádó részeg a lépcsőházban
Kifolyt kávé, elbaszott évek
Megpróbállak elfelejteni téged
Mint egy fogsor a dermedt kocsonyában
Egy zöldpenészes körte a gyümölcskosárban
Ronda herpesz egy kívánatos szájon
Úgy csinálom majd, hogy ne fájjon
Mint egy rossz fog mocsáríze a csókban
Oszló hulla az álomszép hegyi tóban
Friss, gőzölgő szar a hűs patakban
A véleményem rólad változatlan
Vérfolt és madárszar a
padon
Bűzlő bakancs az ünnepi asztalon
Hosszú hajszál a habos süteményben
A többire szerencsére nem emlékszem
|
||||
2. |
Megérkezett
02:52
|
|||
Megérkezett
Megérkezett a boldogság
Gyönyörben fürdik a világ
Felhő sehol, a nap ragyog
Elképesztően jól vagyok
Mindenki kedves és vidám
Madár dalol az almafán
Csinos lányok mindenütt
Ami cucc van, mind beüt
Sok boldog arcot láthatok
Futkosnak aranyos kis állatok
Mosolygó, ölelkező emberek
Ennél szebb már nem lehet
Nincs fájdalom, nincs vihar
Nem történhet most már semmi baj
Aki holt volt, újra él
A félhülye eszére tér
Én azt hiszem, hogy meghalok
Ennyi jót el nem fogadhatok
Mit ér majd úgy az életem
Ha nem kell többé küzdenem?
De újra hallom bölcs szavad:
El kell fogadnod mindig sorsodat!
Így már könnyen viselem
Hogy tökéletes az életem
|
||||
3. |
A jó ember
04:13
|
|||
A jó ember
A jó ember megáll
Némán körülnéz
Uralkodik magán
Jónak lenni nehéz
Szemében ott csillog
Az izzó lelkesedés
Gyakorolta százszor
Nincs meglepetés
A jó ember rád néz
És rögtön beléd lát
Együtt érez veled
Sír, ha valami bánt
Arról beszél mindig
Amit hallani akarsz
Megtanulta és tudja
Hogy jónak lenni harc
Hogyan lehetnék még jobb?
Több jóságot hogy mutathatok?
Megtanulok, megtagadok bármit
Csak, hogy lássák, mennyire jó vagyok
De a jó ember belül romlott
És rombolni akar
Ártani, csalni, ütni
De a jóság mindent eltakar
És ha nem látja senki
Ezeket meg is teszi
Miután kitombolta magát
Jó arcát újra felveszi
Hogyan lehetnék még jobb?
Több jóságot hogy mutathatok?
Megtanulok, megtagadok bármit
Csak, hogy lássák, mennyire jó vagyok
Ennél is sokkal jobb akarok lenni
Nem könnyű, de szépen haladok
Mindent megteszek, azért, hogy lássák
Én igazán jó ember vagyok
|
||||
4. |
Aranyifjú
04:24
|
|||
Aranyifjú
távol, az erdő szélén
ahol a város véget ér
egy elmegyógyintézet van
amiről senki nem beszél
odabenn jó sok hely van
egy ágy még nekem is jutott
nem volt elég soha semmi
és most magam elől futok
hej, hej, hej aranyifjú voltam
hej, hej, hej most a padlón vagyok
hej, hej, hej magamat túlbecsültem
de nagyot estem, igen nagyot
mindenkin átgázoltam
sosem zavart engem, hogy zavarok
azt hittem arannyá válik minden,
amihez nyúltam, már csak romok
hej, hej, hej aranyifjú voltam
hej, hej, hej tékozló fiú vagyok
hej, hej, hej túl magasra jutottam
de nagyot estem, sajnos nagyot
hej, hej, hej aranyifjú voltam
hej, hej, hej most a padlón vagyok
hej, hej, hej magamat túlbecsültem
de nagyot estem, igen nagyot
az úton az intézetbe
szememben égtek a csillagok
nem hallgattam a vészjelekre
magányos, megtört és gyenge vagyok
hej, hej, hej aranyifjú voltam
hej, hej, hej most a padlón vagyok
hej, hej, hej túl magas lovon ültem
de nagyot estem, sajnos nagyot
|
||||
5. |
Kínos
01:11
|
|||
Kínos
-mi van nálunk?
Hadban állunk
harcban állunk
tankot gyártunk
nincs barátunk
megtámadtak
fegyvert gyártunk
mint a gatyát
eszmét váltunk
önteltségtől
már nem látunk
állj be közénk
tán nem bántunk
mi még semmit
meg nem bántunk
olcsó húsért
van sok bábunk
§trumpet solo§
vallásunkért harcba szállunk
de a pénzért sorba állunk
mindenkinek magyarázunk
gyilkosokkal kezet rázunk
a tudomány nem barátunk
a könyvekkel hadban állunk
mesekönyveket darálunk
amit lehet bezabálunk
küzdelem és harc a vágyunk
háború kell, taktikázunk
katonaság minden álmunk
a csatában nem hátrálunk
ha meglátunk, fegyvert rántunk
ha mást mondasz, inzultálunk
a végén még szájon vágunk
hatalmas gáz
- ez van nálunk
|
||||
6. |
Az Úr tudja
04:42
|
|||
Az Úr tudja
Az út mentén a sárban egy árva kislány sír
Egy idős özvegyasszony búcsúlevelet ír
Börtönben a fia, a férje rég halott
És fentről az úristen jóságosan mosolyog
Öt vagy hatszáz kisgyerek halt éhen az éjjel
Egy kedves bácsi fejét baltával verik széjjel
Bejelentik, hogy a költség nagyobb lett a vártnál
És annyi pénzt lopnak el, amennyit sosem láttál
De az úr tudja, mit csinál
Kezében minden kicsi szál
Az egyik éppen az életed
Ki tudja, mikor szakad el
Onnantól már nem létezel
Hát jobb, ha az urat dicsőíted!
Az Úr vezeti a kezed, ha kisnyulat simogatsz
Ő irányít akkor is, ha meghúzod a ravaszt
A kórházra dobott bombát nem állítja meg
De a járvány úgyis kiirtana minden életet
Beteg macskát kínoz néhány narkós fiatal
Halottakon pózoló hős, szemében diadal
Az összeszabdalt arcú lány már csak a múltban szép
És az isteni kegyelem ragyogva árad szét
De az úr tudja, mit csinál
Kezében minden kicsi szál
Az egyik éppen az életed
Ki tudja, mikor szakad el
Onnantól már nem létezel
Hát örülj, ha a reggelt megérheted!
Az isten kezében vagyunk
Nem eshet már semmi bajunk
Mert az Úr tudja, mit csinál
Sokaknak nem jut már kenyér
Az aljasság az égig ér
De az Úr tudja, mit csinál
|
||||
7. |
Van egy álmom
06:08
|
|||
Van egy álmom
Van egy álmom, de senkit nem érdekel
Hiába lökdösnek, akkor sem ébredek fel
Agyamat kimossák süketek és vakok
Aki a tükörből visszanéz, már nem én vagyok
A villanypóznán egy zöld majom énekel
Hogy a világnak és nekünk (mindenképp) pusztulni kell
Kövekkel dobálják, de ő egy cseppet sem fél
Narkósok röhögnek, lassan leszáll az éj
És dalol a zöld majom
Én némán hallgatom
Az emberek arcán döbbenet és fájdalom
És szakadni kezd a jég
De van egy kis töményem még
Távol a pusztán egy szénaboglya ég
vasárnap reggel van, az utolsó előadást játsszák, mielőtt lebontják a színházat, a ház holnap már nem áll
nincs teljesen sötét, a nézőtéren csak néhányan ülnek elszórtan, bordó függönyök és márványoszlopok között
a büfében öreg színészek kártyáznak, a magas üvegpult előtt egy sovány, sápadt, szemüveges alak merev arccal issza a kávéját
a pult mögött a büfésnénik az órájukat nézik „9.45h, nemsokára vége, még hazaérek ebédre”
a kertben, az alacson kőkerítés előtt fiatal forradalmárok sokféle cipői, hátizsákjai sorakoznak
a bejárathoz vezető néhány lépcsőfok tetején álló halott gitáros keresztet vet, amikor meglát
Ne szólj a bunkóknak, hogy megint itt vagyok
Ha nem vesznek észre, sokáig maradhatok
Vagy inkább lépjünk le, hajnalban indulni kell
Van egy tervem, de senkinek nem mondom el
|
||||
8. |
Keresztelő
04:00
|
|||
Keresztelő
Balatonparti naplemente, arany giccsben úszó táj
Babakocsit tol be a templomkertbe egy boldog fiatal pár
A kereszten megcsillan a nap
Meredten bámul a gyerekre egy vén pap
Örül már, hogy az isteni háló egy újabb lelket elkap
A gyermek arcán boldog mosoly, kicsi lábát lengeti
Hadonászik jóllakottan, az anyja ölébe ülteti
Keresztelőre vár a pár
Eressz előre, a pap az oltárnál áll
és prédikál, hogy a kisdednek szigorú keresztény nevelés jár
De van itt olyan, aki nem túl boldog, a nagymama dühösen szól:
- A bolygót inkább óvni kéne az összes vallástól!
Bebasztam. Na és? Hagyjatok!
Felakasztanék minden papot!
És visít a gyerek a szenteltvíztől, amit a fejére kapott
Kicsi szája jól megnő majd, büdös lesz és hazug
Lába cseppből méretes már, a gyengébbe belerúg
Hogyha átver, meggyónja majd, család, hit, remény
Szívből gyűlöl mindenkit, aki máshogy él
Hatalmas és enyves keze mindent megragad
És ha ökölbe szorul, arcodon a nyoma ottmarad
Torka mindig szomjas lesz majd, kicsi mája kőkemény
Hiszen amíg alkohol van, addig van remény
Balatonparti éjszakában csámborog egy részeg pár
A templomhoz érve a fiú megáll, a lány csak erre vár
- Engem itt kereszteltek, figyelj!
Eresztek egyet - mondja és vizel
Ezután pedig olyasmi történt, amit minden pap irigyel
|
||||
9. |
Féreg a dobozban
09:58
|
|||
Féreg a dobozban
Csak hat napig tartott és oly régen volt már
De szívemben örökké itt marad
Most már látom, hogy mennyit hibáztam
Sok minden történt hat nap alatt
Most visszatértem, más helyeken jártam
De régóta érzem, hogy jönnöm kell
Már nagyon vártam, de amit találtam
Keserűséggel töltött el
Tévedés volt az emberre bízni a bolygót
Adtam neki elmét, de sajnos semmit sem ér
Majom marad mindig, mohó, kapzsi és gyáva
Fel sem fogja, hogy megfizet mindenért
Amit csak adtam, örökül hagytam
Mostanra szép lassan elrohadt
A nevemben ölnek, a szemembe köpnek
Kár volt ezeknek szabad akarat
Kreáltam volna inkább még egy békafajtát
Esetleg egy újabb hallucinogén növényt
A gyümölcs hiába szép és finom, ezek megrohasztják
És a levétől lesznek iszonyatosan hülyék
Mikor nemrég erre jártunk , puszta űr volt ezen a helyen
Most itt egy bolygó, csupa élet, kell, hogy legyen értelem
Csodás világ, rengeteg zöld, kontinensek, tengerek
Állatokkal, növényekkel, aki itt él, csak boldog lehet
De nézd! Egy szörnyű féreg rágja, pusztítja, amit elér
Így önmagával is leszámol, hát szálljunk le és lássuk, e féreg hogy él!
Ha egyedül van, fél és gyenge, de hordában már támad
Harcolnak és uralkodnak, mindent felzabálnak
Fajok, nemzetek, vallások, rendek, mert rendnek kell lenni
Emberség nélkül akar emberiség lenni
Filozófia, fantázia, humor, misztika, játék
Haszontalan, csak nehezíti, hogy elvehessék a másét
Rezeg a léc
Még mozog a féreg
Gyere, ezt nézd!
Mindjárt eszik a féreg
Reped a jég
Mégsem tanul a féreg
Nem tudja még
De döglődik már a féreg
A termelés és fogyasztás nőjön bármi áron
A civilizáció csak arra jó, hogy szaporodhasson, zabáljon
Művészet és tudomány helyett itt van a való élet
Néhány férget összezárnak és nézheted, ahogy élnek
A teste megváltozott, orvos csinálta
Már nem tudod eldönteni, hogy a féreg báb vagy lárva
Oda ne nézz!
Micsinál megint a féreg?
Szar az egész
Hé épp most baszik a féreg
Csurog a méz
Beleragad a féreg
Megáll az ész!
Ha nem bírod, miért nézed?
És tovább utaznak, minket itt hagynak
Örökségünk marad az ökörség
Nem érdekel senkit és nem számít semmit,
Hogy a féreg a dobozban él-e még?
|
||||
10. |
Dögűző
02:44
|
Streaming and Download help
If you like Marlboro Man, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp